Mivel kedvenceink lételeme a víz, vizsgáljuk
meg egy kicsit jobban. Alapvetően két különböző témakört kell körüljárnunk,
a víz fizikai és kémiai jellemzőit. Fizikai tulajdonságok alatt értjük
a víz színét, szagát, hőmérsékletét. A kémiai tulajdonságok közül behatóbban
a víz oldott oxigéntartalmáról, oldottsó tartalmáról, vagyis
a víz keménységéről, valamint a víz kémhatásáról, pH értékéről ejtünk néhány
szót.
Fizikai tulajdonságok:
Szín
A víz színtelen folyadék, mint ahogy azt az általános
iskola fizika óráján is tanultuk. Ez a csapból frissen engedett vízre
igaz, de nem az akvárium vizére. Egy már jól működő akvárium vizének kissé
sárgás, "érett" színe van.
Időnként a víz elszíneződhet. Felvehet nem kívánatos, vagy a benne lévő
élőlények számára kedvezőbb, megfelelő
árnyalatot, színt.
Egy frissen feltöltött akváriumnál gyakran előfordul, hogy a víz opálos,
ködös lesz. Ez adódhat abból, hogy az aljzatot nem mostuk ki megfelelően,
vagy néhány esetben a friss csapvíz alumínium-hidroxid tartalma is
okozhatja. Előfordul az is, hogy a ködös, opálos elszíneződést a biológiai
egyensúly hiánya miatt elszaporodó infuzóriumok okozzák.
Ha lelkünk mélyén érezzük, hogy az aljzat mosását nem végeztük megfelelő
alapossággal, jobban járunk, ha már most az elején kivesszük, és ismét
átmossuk. Sok későbbi bosszúságtól szabadítjuk meg magunkat. Ha aljzat
tekintetében biztosak vagyunk, nem marad más, mint türelmesen várni. Egy
jól beállított és kellő hatásfokkal működő szűrő néhány nap alatt megoldja
a problémát, pláne, ha sikerül a vizet "beoltani" egy már működő
akváriumból származó vízzel.
Az infuzóriumok ellen szűréssel és savanyítással is lehet próbálkozni,
erről a későbbiekben még lesz szó.
Kellemetlen még, amikor a víz bezöldül. Ezt az erősen zöld elszíneződést a
lebegő zöldmoszatok elszaporodása okozza. A jelenséget vízvirágzásnak
hívjuk. Általában a túlzott megvilágításról, vagy a nagymértékű direkt
napfényről tanúskodik.
Vannak esetek, amikor az akvárium vizzének a színe a kedvezőbb
irányba változik. Ez leggyakrabban a vasfától, szőlőtőkétől vagy egyéb fa
dekorációs elemektől származik, ugyanis miközben a huminsavak kioldódnak
belőlük, a legtöbbnek színező hatása van. Annak ellenére, hogy ez sok
akvaristának nem tetszik, nagyon sok halfajnak igen kedvező, hiszen az
eredeti élőhelyükön is hasonló színezetű, huminsavakban gazdag vizekben
élnek. A vizet direkt színezhetjük még tőzeggel, valamint égertobozzal is.
Szag
A víz szagtalan folyadék, szintén ezt tanultuk az
iskolában. De az akvárium vizének a szaga sem semleges, bár ezt inkább illatnak nevezhetnénk. Egy beállt
akvárium vizének az illata legjobban talán az erdei föld illatához
hasonlítható.
Amennyiben az akváriumnak kén-hidrogén, vagyis a záptojáshoz hasonló szaga
van, az fehérjék bomlását jelzi. Ez származhat pl. a halak túletetéséből.
Ilyenkor azonnali részleges (!) vízcserével segíthetünk, de természetesen
ez csak tüneti megoldás, a kiváltó okokat kell megkeresni, és
megszűntetni.
Hőmérséklet
A víz hőmérséklete, pontosabban a halak igénye
tekintetében megkülönböztetünk hidegvízi és trópusi fajokat. A víz
hőmérsékletét ennek megfelelően kell beállítanunk. A hidegvízi fajok 5-18
°C-ot igényelnek, míg a trópusi fajok 18-30 °C közötti értéket. Itt kell
megemlítenünk, hogy amennyiben nem áll módunkban az akvárium vizét
megfelelően hűteni, tekintettel kell lennünk arra, hogy hazánkban a nyári
hónapokban az akváriumok vize gyakran eléri, sőt meg is haladhatja a 30
°C-ot, ezért a hidegvízi fajok tartásáról sajnos többnyire le kell
mondanunk.
A fent említett értékeken belül a halak hőmérsékletigénye más és más lehet,
társas akváriumba igyekezzünk úgy összeválogatni őket, hogy
nagyjából azonos igényűek kerüljenek egymás mellé. Pl. a magas hőmérsékletet
igénylő diszkoszhalakkal (Symphysodon) bátran össze lehet tenni a Vörös neont (Paracheirodon axelrodi), míg a
hűvösebb, 23-24 °C-ot kedvelő sima Neonhalat (Paracheirodon innesi) nem.
Normál esetben az akváriumot október körül kell elkezdeni fűteni, amikor
beköszönt a tartósan hűvösebb idő. A fűtőtestet érdemes úgy elhelyezni,
hogy a víz állandóan körüljárja, a már felfűtött víz helyére mindig friss
víz kerülhessen. Olyan helyet keressünk a fűtőnek, ami folyamatos, és
viszonylag nagy áramlás alatt van. Ezzel elérhetjük, hogy a víz a
különböző rétegben is egyforma hőmérsékletű lesz. Apróság, de érdemes
szimulálni a szabad természetben is jelen lévő éjszakai lehülést. Ezt a
legkönnyebben úgy érhetjük el, ha a fűtőt a világítás időkapcsolójára
kötjük, és azzal párhuzamosan működtetjük. Vagyis nappal fűt, este nem,
mint ahogy a fénycsövek nappal égnek, éjszaka nem.
Kémiai tulajdonságok:
Lássuk az egyes vízértékeket külön-külön.
Keménység:
A víz keménységét a benne
oldott magnézium (Mg) és kalcium (Ca) sók adják.
Értékét német keménységi fokban
adjuk meg, melynek a jele nk. 1 nk-snak mondjuk azt a vizet, amelyben
literenként 10 mg kalcium-oxiddal (CaO) egyenértékû
Mg és Ca só van.
Megkülönböztetünk változó,
vagy más néven karbonát keménységet
(kH), valamint állandó keménységet. A kettő összege adja az összkeménységet (gH). Az
akvarisztikában általában csak ez utóbbi keménységet
mérik. A változó keménységet a mész
és a magnézium szénsavas sói, vagyis a hidrokarbonátok
adják, míg az állandó keménységet
kalcium és magnézium szulfátok, kloridok, foszfátok,
és a szerves savak sói és hidroxidjai adják.
A változó keménység a víz forralásával
részben eltávolítható, míg az állandó
keménység nem. A víz lágyításával,
és általában a vízértékek változtatásával
külön fejezetben foglalkozunk majd.
Lágy víznek mondjuk a 4-8 nk-s, igen lágynak
a 0-4 nk-s vizet, míg keménynek a 12-18-as, közepesen
keménynek a 8-12-es, és nagyon keménynek 18-30 nk-s
vizet.
A hidrogénion koncentráció,
más néven a kémhatás (pH):
A víz kémhatása lehet semleges,
savas, vagy lúgos. Semleges pH-ról akkor beszélünk,
ha 1 liter vízben tízmilliomod, azaz 10-7 gramm
szabad hidrogén (H) ion van. Ekkor mondjuk, hog a víz pH
értéke
7-es. Ez esetben ugyanennyi a hidroxilionok (OH) súlya is. A H-ionok
a víz savanyúságát, míg az OH-ionok
a víz lúgosságát okozzák. A pH az 1
liter vízben jelen lévő H-ionok súlyát
jelöli. Az OH ionok súlyával azért nem érdemes
törődnünk, mert az fordítottan arányos a
H-ionok súlyával. Vagyis ha a H-ionok koncentrációja
nő, a víz savas irányba tolódik, ezzel egyidejûleg
csökken az OH-ionok koncentrációja. Amikor a pH
értékét lúgos
irányba toljuk, ez éppen fordítva történik.
Savas víznek mondjuk az 1-7-es, lúgosnak a
7-14-es Ph értékű vizet. Az akvarisztikában az 5-9-es Ph értékkel
rendelkező víz jöhet szóba.
Oldott oxigén tartalom
A víz oxigéntartalma egyrészt a
növények asszimilációjából származik,
másrészt a vízfelület mozgása révén
oldódik bele a szabad légköri levegőből,
ugyanis a víz a légköri levegőből oxigént
képes megkötni. Azonos légnyomás mellett a melegebb
víznek kisebb az oxigéntartalma, míg a hûvösebb
vízé nagyobb. Ugyanakkor a melegebb vízben a halaknak
nagyobb oxigénigényük van, a megnövekedett anyagcseréjükből
kifolyólag. Ennél fogva a nyári hónapkban
az akvárium vizének nagyobb fokú szellőztetésére
lehet szükség. Egy növényekkel beültetett
akváriumban általában elegendő csak a vízfelszínt
mozgatni ahhoz, hogy kellő mennyiségû oxigén
jusson az akvárium vizébe. Amennyiben mégis szeretnénk
több oxigént juttatni a vízbe, különösen
nyáron, azt légpumpával és porlasztókővel
egyszerûen meg tudjuk tenni. Sokaknak ez csupán dekorációs
célt szolgál. Vegyük figyelembe, hogy a sûrû,
kis buborékok jobb oxigénellátást adnak. A
sok kicsi buboréknak összességében nagyobb a
felülete, ezáltal nagyobb felületen érintkezik
a vízzel, vagyis a víz több oxigént képes
lekötni, mint a kis számú nagy buborékokból.
Ráadásul a sok kicsi buborék a kis tömegének
köszönhetően kisebb felhajtóerővel rendelkezik,
vagyis több időt tölt a víz felszíne alatt,
tehát a víznek több ideje van "dolgozni".
Szemben a nagy buborékokkal, melyek nagyon hamar felemelkednek
a vízfelszínre. A kis oxigétartalmat viszonylag könnyen
észre lehet venni, ugyanis a halak jellegzetes viselkedéssel,
ún. pipálással jelzik. Meg kell még említenünk,
hogy a túlzott oxigénellátásnak sajnos ugyanúgy
vannak rossz következményei, mint a kevés oxigénnek.
A sok oxigén ugyanis egyes kutatások szerint az ikrákra
és a frissen kikelt lárvákra káros hatással
lehet. |
