Az akvárium indításának és élővilággal való
betelepítésének lépcsői, fokozatai vannak. Nem szabad mindent egyszerre
betelepíteni, mert ezzel csak a víz gyors minőségromlását, és az élővilág
pusztulását érjük el, ami sok esetben a kezdő akvaristának el is veszi a
kedvét.
Lássuk az egyes fokozatokat, tennivalókat, szép
sorjában.
Előszőr is a már meglévő állványt és akváriumot el kell
helyezni a helyiség egy megfelelő részére. Az állvány és az akvárium közé
polisztirol (hungarocel) lapokat tegyünk, az akvárium jobb felfekvése
érdekében, és azért, mert ennek hiányában az akvárium és az állvány lapja
közé szorult apró szemcse a rá nehezedő nagy súly miatt bekarcolhatja, vagy
akár be is repesztheti az akvárium fenéklapját. (Megjegyzem, hogy évek óta
használom hungarocel helyett a polifoamot. Kisebb, 30-40 literes akvárium
alá 5 mm vastagságban, nagyobb, 400 literes akvárium alá a 15 mm
vastagságút. Eddig remekül bevállt, és szerintem esztétikusabb a maga
sötétszürke színével, mint a fehér hungarocel. Ja, és nem morzsolódik...)
Második lépésként az akváriumot tisztítsuk meg, még
akkor is, ha amúgy tisztának látszik. Egyenlőre főleg belülről. A
tisztításhoz nem mosószert, ablaktisztítót javaslunk, hanem inkább híg
sósavas oldatot. Amennyiben mégis a mosószer mellett dönt, mosás után nagyon
alapos öblítés szükséges, az akváriumban még nyomokban sem maradhat
vegyszer. Gondoljunk csak bele, milyen körülményes egy 200-300 liter feletti
akváriumot kiöblíteni... A sósavas átmosás után elég nedves ruhával párszor
áttörölni az akvárium belsejét.
A következő lépés - a szakirodalmak szerint - az
aljzat
behelyezése, bár ezt a mozzanatot én általában felcserélem a következő
tennivalóval, a vízzel való feltöltéssel. A víz feltöltésére kisebb
akváriumoknál elegendő egy 10-15 literes vödör, de nagyobb mennyiségnél ez
már kényelmetlen lehet, ebben az esetben egy hosszabb slagot javaslunk,
aminek az egyik végét a csapra kötjük. (Figyelem: slagos változat általában
kétemberes munka!) A szakirodalom általában úgy írja, hogy az aljzatot
tegyük a helyére a száraz akváriumban, majd úgy töltsük fel vízzel, hogy az
aljzatra egy tányért, esetleg egy kiterített újságpapírt teszünk, és a vizet
erre csurgassuk lassan, hogy a már behelyezett aljzatot ne kavarjuk fel.
Erre azért van/volt szükség, mert régebben az aljzat alá más, a növények
számára fontos ásványi anyagokat tartalmazó aljzatot is használtak, pl. a
régi akvaristák a homok alá ártéri földet tettek. Jelenleg is kapható
hasonló szerepet betöltő közeg, de tapasztalatom szerint kevesen használják,
és pár igényesebb növény kivételével erre nem is nagyon van szükség.
Amennyiben az aljzat megfelelő módon elő van készítve, alaposan ki van
mosva, esetleg savazva, akkor ráérünk azt a vízzel való feltöltés után is a
helyére tenni. Ebben az esetben nem kell amiatt aggódni, hogy az aljzat a
bezúduló víztől felkeveredik, véleményem szerint könnyebb a domborzatokat
kialakítani, valamint a dekorációs elemeket elhelyezni egy félig feltöltött
akváriumban.
A feltöltést nagyobb (többszáz literes) akvárium esetében
ne nagyobb víztömeg hirtelen bejuttatásával végezzük (nagyobb vödörrel,
lavórral) rövid idő alatt, mert az az akvárium károsodásával járhat. A
szerkezetben mind az üveg gyártásából eredően, mind a ragasztás
következtében (pl. ferdén vágott üveglapok nem megfelelő összeragasztása
esetében) jelen vannak feszültségek, amik hirtelen vízfeltöltés és ezáltal
nyomás hatására az üveg repedését idézhetik elő.
Tehát ott tartunk, hogy feltöltjük az akváriumot,
előszőr csak félig. Behelyezzük az aljzatot, majd kezdődhet az igazi munka,
az akvárium arculatának a kialakítása és a tereprendezés.
Érdemes az aljzatot úgy elteríteni, hogy az akvárium hátfalánál vastagabb, a
frontüvegnél pedig vékonyabb réteg legyen, vagyis pár cm-t előre leejtsen.
Ezzel optikailag növelni tudjuk a térhatást. Jól bevált módszer, amikor az
aljzatból teraszokat képzünk, és a növények egy részét ezekre a teraszokra
ültetjük. A magasabb teraszokat az aljzattól leválaszthatjuk nagyobb
kődarabokkal, vagy akár vastagabb fadarabokkal. Kő dekorációnak igyekezzünk
ún. őskőzeteket használni, pl. bazaltot, andezitet, melyek olyan
nyomelemeket is tartalmaznak, melyeket a növények hasznosítani tudnak. Igyekezzünk kerülni a
fémeket tartalmazó köveket. Bazalt esetében igyekezzünk olyat választani
és a követ úgy elhelyezni, hogy lehetőleg ne legyen a halakra veszélyes
kiálló, éles széle. Nagyon szép összkép érhető el különbőző fa dekorációs
elemekkel, pl. a szakkereskedésekben kapható ún. vasfa (Mopani), mangróve
gyökér, tőzeglápgyökér felhasználásával, de szóba jöhet még a megfelelően
előkészített szőlőtőke, szőlőgyökér is.
Kerüljük a díszhalkereskedésekben kapható azon akvárium dekorációkat, melyek
elsüllyedt hajót, búvárt, kincsesládát, stb. ábrázolnak. Ezek akváriumba
egyáltalán nem valók, természetellenes, giccses "díszek". Édesvízi
akváriumba nem való továbbá a tengerpartokról hazahozott kagyló, bármennyire
is szépen néz ki. Arról nem is beszélve, hogy a néhány faj számára
előállított lágy vizet a belőlük kioldódó mésztartalom visszakeményítheti.
A növények ültetésénél az alábbiakra kell ügyelni.
Ültetés előtt ajánlatos a gyökérzetet átnézni. A barna, fonnyadt,
"kocsonyás" gyökérszálakat távolítsuk el, csak a szép fehér, kemény,
egészséges gyökérszálakat hagyjuk meg, ugyanis a rossz gyökér berohaszthatja
az aljzatot, aminek következtében nem kívánatos, mérgező gázok
keletkezhetnek. Esetleg a hosszú gyökérzetet érdemes visszavágni, vannak
növények, amelyek meghálálják.
Az aljzatba ujjal kis gödröket túrunk, a növények gyökerét ebbe helyezzük.
Sokszor gondot okoz, hogy a már elültetett növényt a szűrő keltette áramlás
kiforgatja a talajból. Ez általában akkor szokott előfordulni, amikor az
aljzat túl vékony, vagy a gyökér nem elég hosszú, vagyis a növénynek nincs
módja megkapaszkodni. Erre megoldás egy kis csalás, nevezetesen az, hogy a
növényt első alkalommal nem a megfelelő módon ültetjük el. Az általános,
helyes ültetési mód az, hogy a növényt úgy kell elültetni, hogy a
gyökértörzs (rizóma) kilátszódjon az aljzatból. Ha az így ültetett növény
nem képes megkapaszkodni, nyugodtan nyomjuk mélyebbre. Ez esetben javaslok -
a növény méretétől függően - egy egész vagy fél táptablettát a gyökér alá,
és 3-4 hét múlva a gyökér megerősödik és szétterül az aljzatban annyira,
hogy már nem fog kifordulni belőle. Ekkor a növényt kijjebb lehet húzni az
aljzatból a helyes ültetési mód szerint. Szintén figyeljünk oda arra, hogy
ültetéskor a gyökérszálak mind lefelé álljanak, lehetőleg egyik se
kunkorodjon vissza.
A nagyobb, terebélyes, valamint a hosszú, szálas
növényeket az akvárium hátsó részére, az alacsonyabb
növényeket középre ültessük. A szálas növényeket csoportosan, míg a
bokrosakat egyenként is ültethetjük. A legkisebb termetű növények az akvárium
előterébe kerüljenek, ügyelve arra, hogy elegendő úszóteret hagyjunk a kalak
részére. Kerüljük a szimmetrikus elrendezést, mert az összkép
természetellenes lesz.
Igyekezzünk előre eltervezni a víz áramlási útját, a dekorációkat,
domborzatokat úgy kialakítani, a növényeket úgy ültetni, hogy az áramlás a
lehető legjobban átjárja az akvárium minden zugát, és a lehető legkevesebb
üledék maradjon az aljzaton.
A tereprendezést, növények ültetését követően óvatosan,
teljesen feltöltjük az akváriumot vízzel, és üzembe helyezzük a szűrőt.
Általában a víz betöltése után pár óra leforgása alatt apró buborékok
jelennek meg az akvárium üvegén és gyakorlatilag mindenhol. Ez a klórgáz.
Nem kell tőle megijedni, és teljesen felesleges vele foglalkozni, 2-3 nap
alatt magától eltűnik. Az akváriumot ebben az állapotban járatjuk újabb 3-4
napig, összesen kb. 1 hétig. Ez után lehet telepíteni az első halakat.
Akvárium méretétől függően kisebb akváriumba 2-3, nagyobb akváriumba esetleg
8-10 fős csapatot. Először érdemes kevésbé kényes halakat választani, mivel
ez a víz még nem érett, ún. nyers víz. Ahogy az első lakókat táplálni
kezdjük, az anyagcseréjükkel lassan beindul a nitrogén körforgás, és idővel,
ahogy az újabb lakók is megérkeznek, a víz kezd beérni, "beállni". A
következő lakókat újabb 1 hét elteltével, majd a következőket megint 1 hét
múlva telepítsük, a fent már leírt fokozatossággal, darabszámmal, és így
haladjunk egészen addig, míg el nem érjük a kívánt létszámot.
Itt említenénk meg, hogy időnként tapasztalhatunk olyan
jelenséget, hogy a frissen feltöltött akvárium 2-3 nap alatt beopálosodik.
Erről a
Vízzel kapcsolatos írásunkban foglalkozunk bővebben. Előre csak
annyit, hogy idővel, ahogy a víz kezd beérni, ki fog tisztulni.
A víz érését könnyedén meg lehet gyorsítani úgy, ha
akvarista ismerősünktől, mindenképpen megbízható helyről sikerül már beállt,
jó minőségű akvárium vizet szereznünk. Minél többet, annál jobb. Egy már
beállt akváriumnál az aktuális részleges vízcserék alakalmával ezek a vizek
általában úgyis a csatornában végzik, tehát az egyetlen gond csupán a
szállítás megoldása lehet. Szóba jöhet még egy szintén jól működő akvárimból
való szűrőszivacs tartalmának a friss vízbe való belemosása. Nem kell megijedni
attól, hogy a víz koszos lesz, még akkor sem, ha annyira, hogy semmit nem
lehet benne látni, egy jól beállított és megfelelő hatásfokú szűrő másnapra
gyönyörűen kitisztítja a vizet. A kis kellemetlenségért cserébe olyan
anyagok és élőlények kerülnek az akváriumba és ezáltal a frissen beállított
szűrőbe, amik jelentősen felgyorsítják a biólógiai folyamatok beindulását.
Nagyon fontos azonban szem előtt tartani, hogy mind a vizet, mind a
szivacsot a lehető legrövidebb időn belül fel kell használni. Tárolni
egyiket sem szabad! Kellő áramlás hiányában a vízben és a szivacsban élő
hasznos baktériumkultúrák elpusztulnak, és csak káros anyagokat juttatunk a
vízbe.
Még nem esett szó a halat telepítésének módjáról. A
díszhalkereskedésekben a halakat már mindenhol halszállító nejlonzacskókban
kapjuk. Igyekezzünk ezt a legrövidebb úton hazaszállítani, még akkor is, ha
a kereskedésben a zacskóba oxigént adagoltak. Ha van rá mód, illetve van
kéznél, a halszállító zacskót helyezzük egy sötétebb zacskóba, így a halak
félhomályban, esetleg sötétben stresszmentesebben utazhatnak. Talán a
legjobb szállítóeszköz egy hungarocel doboz, amely még a
hőmérsékletváltozásoktól is kéméli az állatokat. Egyaránt használható télen,
és a nyári nagy kánikulákban is. Amikor hazaértünk, a zacskót nyissuk fel, a
zacskó száját több rétegben hajtsuk le, és helyezzük az akváriumba úgy, hogy
a zacskó szájával felfelé a vízen ússzon. Kb. fél óra alatt a zacskóban lévő
víz lassan átveszi az akvárium hőmérsékletét. Ezután kb. 10 percenként egy
kevés, kb. 1 deci vizet merjünk át az akvárium vizéből a zacskóba, így
lassan a vízminőség is közelíteni fog egymáshoz. Ezt addig folytassuk, míg a
zacskóban az eredeti vízmennyiségnek kb. a duplája nem lesz. Ekkor lehet a
halakat az akváriumba áthelyezni oly módon, hogy a zacskóból hálóval
kifogjuk őket. Soha ne öntsük a szállítóvizet az akváriumba!
Látható tehát, hogy az akvárium benépesítése során
szinte minden mozzanat fokozatosságot igényel. Ne kapkodjunk, az
akvarisztika sok türelmet igényel, de ha betartjuk a fent leírtakat, pár hét
leforgása alatt szép és izgalmas víz alatti világot szemlélhetünk saját
otthonunkban. |
